HÍREK

Kollégiumi éjszakai túra

A túrára a kollégiumból 2022. szeptember 23-án (péntek) este 7 óra felé indultunk el. A túra célja az volt, hogy meghallgassuk a szarvasok bőgését. Út közben többször is át kellett szállni egyik tömegközlekedési eszközről a másikra. A túra kezdete Pilisszentlászlóról indult, ahova este negyed kilencre értünk.

A túra kezdete előtt fotózkodtunk, I. (Szent) László király mellszobránál. Miután elkészültek a képek, elkezdtük végig sétálni a falut. Mikor kiértünk a faluból, egy tájékoztató táblához értünk, amin a túravezetőnk, Megyeri László tanár úr megmutatta nekünk az útirányt, és még néhány érdekességet fűzött mondandójához a túrával kapcsolatban, ezután elkezdtünk egyre beljebb menni az erdőbe a Kéktúra útvonalának egy szakaszán.

A túra elején a terep egész jó volt, kisebb emelkedők és lejtők voltak csak. Pilisszentlászló után a következő megállónk a Zergevirág-forrás volt. Sajnos a forrás ki volt száradva, így ott nem tudtunk vizet tölteni. Egy kisebb pihenő után indultunk tovább a Bodza-kúthoz. Erről a helyről nekem nem maradt meg szinte semmi, amire vissza tudnék emlékezni. Viszont a Lajos-forrásnál eltöltött idő és az oda vezető út, arra nagyjából emlékszem. A terep itt már elég nehéz volt, mivel egyre több lett a meredek emelkedő és lejtő. Szerintem ez volt az a szakasz, ahol elkezdtem bánni, hogy az egyik régebbi cipőmet vettem fel a túrára, mivel elkezdte feltörni a sarkam. Így elég kellemetlen volt sétálni, és még a fejlámpám elemei is kezdtek lemerülni. Ez alatt a szakasz alatt többször is megálltunk hallgatózni, mivel olyan hangokat hallottunk, amiket egy szarvas adhatott ki. Személy szerint nekem talán ez a szakasz tűnt a legrövidebbnek.

Mielőtt a forráshoz érkeztünk volna egy régi turista szálló mellett kellett elhaladnunk, mivel közvetlen a főbejárata előtt haladtunk el. A szálló ma már nem üzemel, nem tartják karban, hagyják lepusztulni. A régen szebb napokat is megélt turista szálló több mint 60 fő befogadására volt képes, illetve az ott megszálló turisták gyönyörű kilátásban részesülhetnek. A forrás elég bővizű volt, így mindenki fel tudta tölteni flakonjait, kulacsait. Az egész túra során itt volt az egyik leghosszabb pihenő. Miután mindenki evett, ivott folytattuk utunkat a Bölcső-hegy kilátója felé, ami 588 méter magasan van, pont a hegy csúcsán. A kilátót tavaly építették újra, mivel az előző lerombolódott. A kilátóról szépen ki lehetett venni Szentendrét, Budapest távoli fényeit és Vácot is. A kilátó után a Sikárosi-rét felé vettük az irányt. Az egész túra alatt a réten volt a leghidegebb, illetve ott hallottuk a legtöbb szarvast, ahogy bőgnek. Szerencsére elég közel voltak és körbe is vettek minket a szarvasok, ezáltal nagyon hangosan lehetett őket hallani. Miközben a réten sétáltunk, addig a túravezetőnk mondott el egy rémtörténetet, mivel a rét ahol sétáltunk közel van egy gyilkossági helyszínhez. A Király-völgy és a Király-kúthoz mentünk, miután elég bőgést hallottunk. A terep nem volt vészes, könnyen lehetett haladni. A forrásból csak csurdogált a víz, de azért tanár úr ivott belőle. Ez volt a másik hely ahol több időt töltöttünk. Ha jól emlékszem itt már másnap volt.

Nagy nehezen, de elindultunk Dobogókő irányába. A túra alatt szerintem ez volt a leghosszabb szakasz, és az idő sem akart gyorsan múlni. Én mondjuk úgy ütöttem el az időt, hogy közben zenét hallgattam fülesről. Dobogókőre érve, ami 700 méterre van a tengerszinttől, elkezdünk szétnézni a településen, megnéztünk egy a turistáknak állított emlékművet. Mivel sokat kellett volna várni az első buszra, ezért lementünk a Dobogókő alatt 4 kilométerre lévő Pilisszentkeresztre, ahonnan előbb is indult busz. Pilisszentkeresztről Pomázig mentünk busszal, onnantól pedig HÉV-vel vissza a fővárosba. Maga a túra nagyjából 9 óra volt. A koliba nagyjából fél 8 körül érkezhettünk.

Írta: Végh Benjámin tanuló