HÍREK
Tortatúra a vers jegyében
Az idei tanév első Tortatúrájára, azaz a kollégium önfejlesztő és kreatív ismeretterjesztő házi versenyére 2022. november 23-án került sor, melynek során a tanulóknak egy általuk kiválasztott híres magyar költő életútjának főbb állomásait, és egy versét kellett prezentálni egy max.10 perces PPT segítségével. A diákok előzetesen megkapták a tartalmi szempontokat is (pl. Milyen stílusban alkotott a költő, milyen verselést használt? Miért ajánlanád mások számára is életútjának megismerését? stb.)
Már az esemény meghirdetése után érkeztek az első vállalások a diákok részéről, a nagy megmérettetéshez közeledve pedig már nem csak a költők nevei lettek publikusak, de a választott versek is. A várható repertoár alapján én, és a kollégáim is (akik hozzám hasonlóan a zsűrit erősítették) várakozva tekintettünk a „versenyre”.
Elmondható, hogy a résztvevők komolyan vették feladatukat, mert kivétel nélkül mindenki igényes ppt-t készített, és többnyire jól fel is készültek annak bemutatására. A végső értékelésnél természetesen a javítandókra is felhívta a zsűri a figyelmet, de összességében elmondható, hogy a vállalt feladatot a megadott szempontoknak megfelelve, mindenki teljesítette.
A választott költők Adytól József Attiláig, Radnótitól Kaffka Margitig, és a „rímhányó” Romhányiig bezárólag jellemzően XX. századiak voltak, kivételt egyedül Arany János képezett (A wales-i bárdok). Adytól két verset is hallhattunk, és így kétféle megközelítést a pályaképéről (Lédával a bálban, A föl-földobott kő), ami - népszerűsége mellett - talán betudható születése 145. évfordulójának is.
Radnóti örök érvényű és erejű klasszikusa (Nem tudhatom) mellett hallhattunk egy talán kevésbé ismert József Attila költeményt (Ősz), és egy, manapság ritkábban előkerülő, ám annál szebb Kaffka Margit vers (Szerelemdal) is a terítékre került.
A komolyabb mondanivalójú művek közé üdítőn ékelődött be Romhányi József alkotása (A teve fohásza), amit az illető tanuló kiváló stílusban, és kívülről adott elő, nem kis derültséget hozva a hallgatók arcára.
Voltak párban versenyzők is, közte olyan „csapat”, amelyik felosztotta egymás közt a vers felolvasását, a többség viszont az egyéni formát választotta. Elmondható, hogy mind a tíz vállalkozó kedvű versbarát diák tudta tartani a megszabott időkeretet, így tökéletesen tudtuk tartani az időtervet is.
Többen részletesen elemezték a verset, bemutatták keletkezésének hátterét, verselését, és voltak, akik csak felolvasták azt. Ady életútjának bemutatásakor az egyik tanuló kis térképpel színesítette az amúgy is gazdag, információkban bővelkedő diát, így mutatva be annak születési helyét, Érmindszent földrajzi elhelyezkedését, míg mások bőséges képanyaggal járultak hozzá, hogy jobban megismerhessük a költők életútját (Kaffka, Romhányi).
A (nem túl) „kritikus” zsűri a végén természetesen felhívta a figyelmet a hibákra (artikuláció, ténybeli pontatlanságok, elírások a ppt-ben, rövidítések feloldása stb.), ugyanakkor megköszönte azt a hozzáállást és lelkesedést, amit a tanulók a felkészülés, és az előadás során is tanúsítottak, és hogy mi is tanulhattunk ezen az igen hasznos, és tartalmas délutánon:
Tőletek, a tanulóktól.
Viszlát tavasszal, a most már hagyományosnak mondható költészet napi teadélutánon!
Addig is: olvassatok verseket, mert az jóleső cselekedet minden léleknek…
Megyeri László
kollégiumi tanár
