HÍREK

Országházi anzix

 Ahogy elkezdtem papírra vetni eme sorokat, némi múltba révedéssel kezdtem írásomat, legutóbbi beszámolómban (2019-ben) ugyanis azt ígértem, hogy „jövőre, veletek, ugyanitt”.

Bizony kerek három esztendeje már, hogy utoljára jártunk az Ország Házában, s ennek olyan közismert okai voltak, amiről itt most nem is szeretnék beszélni. Tudjuk jól, hogy nem volt ez egyszerű időszak senkinek.

Ámde röpül az idő sólyomszárnyán: 2019 már a múlté, 2022 pedig megengedi ismét számunkra, hogy korlátozások nélkül látogathassunk olyan patinás, a magyar történelem szempontjából nézve megkerülhetetlen műemlék épület-együttest is, mint a magyar Országház. „A víz szalad, de a kő: marad.” (Wass Albert)

A „szokásos” decemberi látogatásunk ideje most kissé előrébb került, lévén, hogy így sikerült időpontot kapnunk.

November 28-a ködbe veszni készülő délutánján végre ismét a Kossuth téren állhattunk, s a metrótól rövid sétát követően, néhány csoportképet készítve a kísérő tanárokkal együtt 32 fős társaságról, megérkeztünk a látogatóközponthoz, ahol már várták érkezésünket.

Az épületet sokan ismerhetik persze, és csoportunkból a kilencedikesek közül is sokan látták már más keretek között, de protokollárisan álljon mégis itt néhány irányadó információ magáról a „Tisztelt Ház”-ról.

Az Országház 1885 és 1904 között épült Steindl Imre építész tervei alapján, neogótikus és eklektikus stílusban, mintegy 38 millió koronából. Fő építőanyagai (mészkő, márvány, tégla) mind magyarországi bányákból származnak, kivéve a bejárati lépcsőház nyolc, egyenként hatméteres márványoszlopa, melyeket Svédországból hozattak. És még néhány érdekesség: az 1885. október 12-én történt első kapavágást követő 17 évben 176.000 köbméternyi földet mozgattak meg, 40 millió téglát, félmillió díszkövet és 40 kg 22-23 karátos aranyat használtak fel. Maga az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas, alapterülete 17.745 négyzetméter, térfogata 473.000 köbméter.

A mi turnusunk 16.00-kor indult. Maga az idegenvezetés részletekbe menően profi volt, és ha ez nem lett volna elég, kérdezni is lehetett az idegenvezető hölgytől. A szűk egyórás program során egyebek mellett megtudhattuk, hogy az épület központi eleme a kupola, melynek két oldalán emelkedik a Képviselőház (ma itt ülésezik a parlament) és a régi Főrendiház (ma Kongresszusi Terem) ülésterme. 27 kapuval rendelkezik, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és szállítást. Az épületben több mint 200 irodahelyiség található. Felújítása 1989-től 2014-ig, több ütemben zajlott, díszkivilágítása 2014 nyarán újult meg. A 2000. évi I. törvény rendelkezése alapján itt van kiállítva a Szent Korona a koronázási jelvényekkel, a koronázási palást kivételével, ami a Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. Fotózni mindenütt lehetett, két kivétellel: a koronázási ékszereket tilos volt megörökíteni, és a nagy Kupolacsarnokban sem „kattoghattak” a telefonok. A többi helyen (bejárati lépcsőház, volt Főrendiház ülésterme és előcsarnoka, oldalfolyosók stb.) viszont nem fogtuk vissza magunkat, rengeteget fotóztunk. Számtalan műtárgyat, szobrokat, falfestményeket, díszes ornamentikát, no és persze Róth Miksa kápráztató ólomüveg ablakait csodálhattuk meg.

Végül, akinek esetleg még ez a bő óra sem bizonyult elegendőnek, hogy megismerje az épületet, az bekapcsolódhatott a látogatóközpont alagsorban található interaktív, és egyben nagyon látványos kiállításába, ahol hasznos tudnivalókkal tudta ismeretét tovább bővíteni az Országház történetével kapcsolatban.

Az esemény végén hagyományosan feltesszük a kérdést, hogy sétáljunk-e a Belváros utcáin vagy sem, és ez most sem volt másképp. A kompánia végül most is a gyors hazamenetelre szavazott, így a séta ismét „füstbe ment terv” maradt.

Élményeink, a látvány adta megélt csodák viszont visszavárnak minket, és búcsúzóul bátran mondom ki ismét: „Jövőre, veletek, ugyanitt.”

Megyeri László
kollégiumi tanár

További képek az alábbi fotóra kattintva: