HÍREK

Magyar költők igézete a Költészet napján

József Attila születésnapjához, és így az immár hagyományosnak mondható Költészet napi teadélutánhoz közeledve mindig azon kezdek töprengeni, hogy kire essen a választásom, „kit hozzak magammal”?

Pedig valójában nem mi hozzuk a verset, hanem az hoz minket. Ez a „hozatal” ugyanis a versek szeretetéből, az azok iránti érdeklődésből és vágyból következik, ami végül cselekvésre ösztönöz minket.

Ezen a délutánon tízen gondoltuk azt a kollégiumból, hogy engedünk a Versnek, és a Múzsa csábításának, mely’ a költőt is szemtelenül homlokon csókolja, ha éppen nem figyel oda. 

Szerencsénkre magyar költőből nincs hiány, és ez a közel két óra is azt mutatta, hogy érdemes leülni egy kicsit, megpihenni mások gondolataival, hogy bennünk is meginduljon az ihlet, az igézet.

S hogy kik voltak ebben segítségünkre a teák és sütemények finom társaságán kívül?

Természetesen az ünnepelt, József Attila, akitől több örökérvényű verset is hallhattunk a költő szinte minden korszakából (Kedves Jocó!, Tiszta szívvel, Reménytelenül, Megfáradt ember stb.).

De „közénk ült” Ady Endre (Krisztus-kereszt az erdőn, Szeretném, ha szeretnének), Nagy László (József Attila!), Petőfi Sándor (Füstbe ment terv), és Radnóti Miklós (Nem tudhatom) is. Sőt: még Janus Pannonius (Búcsú Váradtól) is tiszteletét tette nálunk! A tartalmas délutánt végül egy a Sebő együttes által megzenésített Horatius klasszikus (Kibékülés – Lydiához) zárta.

Az a tény pedig, hogy ketten is hoztak saját költeményt, ékes bizonyítéka a tanulók affinitásának, és érdeklődésének a költészet iránt.

Azt gondolom, hogy ez a momentum, és a jól sikerült program, bearanyozta ezt a valóban napfényes délutánt.

A Költészet napi verses teadélután résztvevői:
Tanulók: Együd Vanda Zoé, Előd Barbara, Horváth Katalin, Deák Bence, Fejér Máté, Kiss Roland, Váradi András és Zeller Barnabás.
Tanárok: Hidvégi Gabriella, Megyeri László

Megyeri László
kollégiumi nevelőtanár