HÍREK
A Mester és az ő Margaritájának repülése a holdfényes moszkvai éjszakában…
Mit keres az 1930-as évek Moszkvájában az ördög? Miért veszti el a fejét (szó szerint) az ateista irodalmi folyóirat-szerkesztő? Hogyan kerül „Hontalan” elmegyógyintézeti cellájába a Mester? Mit gondol Poncius Pilátus és Ha-Nocri (Jézus)? Milyen alkut köt Margarita az ördöggel?
A parádés szereposztással megspékelt darabot 2026. február 4-én tekinthettük meg a Nemzetiben.
Az eleve - már regényben is - rendkívül nehéz, és az idősíkok és a mondanivaló, valamint a szerző által használt sajátos metanyelv miatt sokszor nagyon nehezen értelmezhető mű nem egy vacsora utáni eposz, s valószínűleg csak többszöri nekirugaszkodás után nyílik meg jobban az olvasó és a néző számára.
A sztálini elnyomás elől a regényébe menekülő Bulgakov csodálatos víziója színpadi varázslatként születik újra a Nemzetiben, ahol a szovjet-orosz dráma-és regényíró azonos című művéből faragott szürreális előadást Aleksandar Popovszki.
A regényben – és az előadásban is – Moszkva 30-as évekbeli mindennapjaiba csöppenünk, de hamarosan megjelenik a mágia, aztán egy elmegyógyintézetben találjuk magunkat, és a »valóság« Jézus Krisztus és Poncius Pilátus történetével keveredik. A moszkvai-bulgakovi világból a rendszer nyomasztó voltának a megmutatása a fontos. Az előadást megszabadítottuk a „kommunista” vonaltól. Ma a liberális kapitalizmus rendszerében olyan világban élünk, amelyben sok a félelem, a frusztráció. A nézők fel fogják ismerni a rendszert, és benne önmagukat. A főszereplőnk leginkább Woland, ez a maradéktalanul sötét jellem. Igaz, hogy fekete mágiát űz, és egy sor rettenetes dolgot művel Moszkvában, de Bulgakov történetében az a fontos számára, hogy a Mester végül befejezze a regényét, és újra egymásra találjanak Margaritával. Az ördög végül persze újra összekuszálja a szálakat…
A regényt olvasva könnyedén váltunk idősíkot, helyszínt, gond nélkül repülünk képzeletünkben Margaritával Moszkva felett Woland kísérteties báljára. Ez a szabad átjárás időn és téren, a váltások a valóság és az irreális között a színpadon is megvalósulnak.
Megyeri László
tanár