HÍREK
Tavaszi kollégiumi kirándulás a rákoskeresztúri parkerdőben
Május 14-én csütörtök délután vehettünk részt az idei tanév utolsó kollégiumi kirándulásán Megyeri László tanár úr jóvoltából, szerencsénkre még a nagy zuhéval járó hidegfront beérkezte előtt.
A Főváros XVII. kerületében található, Kőbányával és Pestszentlőrinccel is határos Keresztúri-erdő egy igen nagy területet elfoglaló „kiserdő”, a pesti városrész legnagyobb összefüggő, nem beépített erdőterülete. Kempingezésre kiválóan alkalmas tisztások és kiépített tűzrakóhelyek, továbbá focipályák, és egyedileg jelzett futókörök szolgálják a rekreációra és nyugalomra vágyó, természetszerető emberek pihenését.
Mindamellett történelmi emlékhely is az erdő, mivel a II. világháború idején itt haladt az úgynevezett „Attila-védvonal”, mely a Vörös Hadsereg támadó katonai egységeit hivatott feltartóztatni 1944. utolsó napjaiban. A Rákosszentmihály felől benyomuló, többszörös ember- és technikai fölényben lévő szovjet támadó éket hat napig sikerült feltartóztatnia a magyar csapatoknak. Hősies ellenállásukat kiépített lövészárkok, tankelhárító akadályok és megerősített védelmi állások segítették a túlerővel szemben, melyek egy részét korhű módon, szakértő hadtörténészek bevonásával rekonstruálták az elmúlt évtizedben.
A mini „túra” (ami a végére egyébként az 5 km-t is túllépte) a Frangepán utcától indult (ide a 151-es és a 95-ös busz „repített” minket), onnan pedig már csak egy-két száz méter volt maga az erdő. Séta indul!
Mivel itt még senki sem gondolta elég éhesnek magát, elindultunk egy nagy kört tenni a már említett lövészárkok, tankcsapdák, bunkerek és a katonasírok felé. Kiváló napsütéses időnk volt, útközben a kakukktól kezdve a fakopáncsig végighallgattuk az erdő összes madarát, és a felettünk alig 1 km-re elszálló „vasmadarakban” is gyönyörködhettünk, mivel éppen az erdő felett húzódik a Ferihegyre tartó légifolyosó.
A tanár úr mindenről gondoskodott: focilabda, tollasütők, szalonna, nyársak, balta, tűzifa stb.
A sütögetéshez egy nagy, tűzrakóhelyekkel és focipályával rendelkező „mezőt” választottunk. Gyorsan meggyúlt a tűz, miközben a repülők zúgtak felettünk, és mindenki jó étvággyal falatozta azt, ami éppen a nyársán volt: hagyma, kolbász, szalonna, virsli.
Evés után - miután mindenki jóllakott - a legjobb ötletnek tűnt focizni egyet.
Heten „páratlanul” voltunk, egészen addig, amíg a tanár úr nem döntött úgy, hogy beáll közénk, és egy góljával kisegíti az emberhátrányban lévő csapatot.
Közben érkezett egy nagyobb csapat középiskolás diák a keresztúri Kőrösi Csoma Sándor gimiből, akik szintén szalonnasütést terveztek erre a délutánra. Mi természetesen készséggel átadtuk a közben már felszabaduló tűzrakóhelyet, és még a maradék gyújtóst is készséggel felajánlottuk számukra. (Így legalább nem nekünk kellett a tüzet eloltani.
A foci után még egy nagy gyaloglás következett a 68-as busz megállójáig, de ez levezetésnek pont kiváló volt a sok nehéz étel után.
Terv szerint vacsorára visszaértünk volna a kollégiumba, viszont a fociba való belefeledkezés ezt „sajnos” nem engedte...
Mindenki kiválóan érezte magát, meg is fogadtuk, hogy ide még egyszer visszajövünk!
Baráth Zsombor
tanuló
További képek is megtekinthetők az alábbi fotóra kattintva
