HÍREK

Dobogókő – „A magyar turistaság bölcsője”

Dobogó-k?r?l vagy ha úgy tetszik Dobogók?r?l nehéz nem emelkedett hangnemben beszélni. Mindig és mindenkor. No, nem feltétlenül tszf. magassága (700 m) miatt, hiszen annál a névadó Pilis-tet? is magasabb (756 m). Ennek ráadásul pár éve kilátó is emeli státuszát (Boldog Özséb-kilátó, de err?l talán majd egy másik túra kapcsán beszélünk...).
A címbéli idézet nem tévedés: az 1891-as klastromkúti megalakulást követ?en a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapest Osztályának, az innent?l magát Magyar Turista Egyesületnek nevez? szervez?dés legfontosabb magyarországi bázisa lett Dobogók? az évek során. Ma Turista Múzeumként üzemel? régi, faszerkezet? menedékháza (1898) pedig valódi „menedékként”, szállásként szolgált a turisták, természetjárók számára, mígnem 1906-ban felépült mellette a komolyabb igényeket kielégít?, sokkal nagyobb befogadó képesség? és egész évben nyitva tartó k?épület, amely jelenleg is az egyesület kezelésében áll. Benne étterem is üzemel, és szívesen látják a turistákat, kirándulókat.

Március utolsó napján, már-már nyárias melegben robogott fel menetrendszerinti buszunk Pomázról Dobogók?re (mely Pilisszentkereszt településhez tartozik közigazgatásilag), ahonnan körtúránkat terveztük a méltán híres Rám-szakadékba. Indulás el?tt azonban megnéztük az igényesen berendezett régi menház kiállítását, ahol a magyar turistaság múltjáról kaptunk pontos látképet a korabeli jelvények és plakettek, írásos dokumentumok és használati tárgyak segítségével. Minden természetjárónak er?sen ajánlott program, ráadásul a belépés díjtalan. Rövid kitér?t tettünk még az els? világháborúban elesett és h?si halált halt magyar turisták emlékm?véhez, ahol leróttuk kegyeletünket, és néhány közös képet is készítettünk.

Rövid panorámázás még a körkilátónál, dr. Téry Ödön (az MTE alapítója, neves turista-szervez? és belgyógyász orvos) emlékm?vének megtekintése, és végre indulhatott a gyalogtúra! A dr. Thirring Gusztávról (MTE titkára majd elnöke, híres földrajztudós és statisztikus) elnevezett körséta-úton kezdtük meg a kb. 15 kilométeresre tervezett sétánkat. Ez a kb. 2 km-es körút a leglátványosabb sziklaformációkat, andezit breccsákat (törmelékköveket) érintve, kerülgetve, hol nagyot ereszkedve, hol meg hirtelen meredeken emelkedve mutatja be a 15 millió évvel ezel?tti (miocén kori) vulkáni tevékenységet. Sajnos tragédiákra is felhívja a figyelmet: Heged?s R. sporttársam az egyik szikláról zuhant a mélybe 2006 novemberében, ennek emlékét márványtábla hirdeti. A rövid mementó után visszatértünk a Téry-útra, azaz a P sáv jelzésre, és a Tirts Rezs?r?l elnevezett kilátónál elköltöttük szerény (turista) ebédünket. Innét ereszked?be kezdtünk, és a rengeteg kirándulót, túrázót „kerülgetve”, a köveken bukdácsolva értük el a Tost-sziklákat és a Szakó-nyerget. Rövid pihen? után már nagyobb szintvesztésbe kezdtünk, és rövidesen a Júlia-forráshoz értünk. A gyengén csordogáló, ám kiváló viz? forrásból megtöltöttük kulacsainkat, és folytattuk utunkat a Lukács-árok felé. Ennek bejáratánál ismét tömegbe botlottunk, így a gépekkel szétszabdalt, helyenként nehezen járható S sáv jelzésen csak lassan haladtunk… Aztán végre elértük a Sz?ke-forrás-völgyének aszfaltját, és ez már jelezte, hogy rövidesen elérjük a Hármas-forrás-völgyének bejáratát, azaz a Rám-szakadékba vezet? Z sáv jelzést. A kezdetben enyhén emelked? út folyamatosan hatol be a szurdokba, és középtájon találjuk az els? m?tárgyakat, vagyis fémlétrákat és a falba épített kapaszkodókat, korlátokat. A szakadék maga egy vulkáni eredet?, észak-dél irányban futó szurdokvölgy. Összesz?kül? sziklafalai olykor mer?legesek, de vannak befelé d?l? falak is. Mélysége több helyen meghaladja a 35 métert, míg szélessége helyenként a 3 métert sem éri el. A sziklamederben állandóan csörgedezik a víz, amely hóolvadáskor és nagyobb es?k idején patakká duzzadhat. (Télen, ha megfagy, különösen körültekint?en kell itt közlekedni, a balesetek elkerülése végett.) A szurdokban összességében 112 méteres szintkülönbséget kell leküzdeniük a túrázóknak. Természeti adottságai miatt egyike a legnehezebben járható magyarországi jelzett turistautaknak, biztonsági okok miatt a Pilisi Parkerd? 2005-ös fejlesztése (a láncokat cserélték le fém kapaszkodókra, létrákra) után a Rám-szakadékot Dömös irányából egyirányúsították. A zöld sávot követve ismét érintünk egy m?köd? forrást, amib?l érdemes megtölteni a palackokat, mert Dobogók?ig már nincs másik, szintemelkedés viszont lesz b?ven. Rövidesen elértük a fels? pihen?helyet, és az utolsó emelked? el?tt ki is használtuk a lehet?séget: ettünk, ittunk, pihentünk.smiley

A S jelzés innen eléggé nekifekszik a Jász-hegy gerincének, kb. 350 m szint következik, kevesebb, mint 2 km-en. Kisebb megállásokat beiktatva azért csak visszaértünk a Téry-útra, miközben végig csodás panorámában lehetett részünk. (Nem hiába, no..) A Dunakanyar az egyik legszebb kisföldrajzi tájegység hazánkban, szeretjük is ezért nagyon!

Bezártuk hát végül a „lufit” (vagyis a nagykört), így jöhetett a lufi madzagja, azaz ugyanazon az ösvényen vissza a parkolóig, ahol már nem is kellett sokat várni a pomázi buszra.

Ennyi volt mára, kedves egészségünkre!

Megyeri László
kollégiumi tanár

2019. április 9.

További képek is megtekinthet?k az alábbi fotóra kattintva: