Karácsony ... Így is lehet!

Volt hagyományos, versmondós, éneklõs, beleolvasós, mécsesgyújtós Karácsony.
Volt drámajátékos Ünnep, és volt hangulatos Karácsony-zene is.
Mert ahány ember, annyi öröm… A Mikulásjárást követő napoktól kezdve folyt a készülődés, s a résztvevők időről-időre próbákat szerveztek.
A kollégium lassan-lassan karácsonyi díszbe öltözött, klubhelyiségünket is ünneplőbe bújtattuk.
Az angyalok meghozták a karácsonyfát, a segítők megvették a szaloncukrot - ez sajna buta véletlen folytán csak másnap keveredett a fa közelébe.
Színes égők és ezüstös-aranyos fidrek-fodrok, égőpiros karácsonyi díszek, apró csomagok lógnak-tekeregnek az épületben mindenütt.

Mécsesvilágnál köszöntött ránk december 18-án a dlutáni öt óra, a csend és a várakozás, a Kollégiumi Karácsony Est.
„El fogom rontani!”, „El fogom nevetni magam!”, „Nem bírom ki!”, „Nyugalom, jó lesz, meglátod!”, „Tök-jó lesz!” – suttogtak innen is, onnan is.
Mire a szerverző tanárok is izgatottan elfoglalták helyeiket, és már csak a hely nélkül maradt későn érkezők tolongtak az ajtóban, egy-két szempárban már megcsillant a Karácsony fénye, s a műsor elkezdődött.

Az „első felvonásban” körültekintő komponálásban követték egymást a versek, rövidke felolvasások és a karácsonyi énekek.
A megszólalók a néma hallgatóság soraiban kaptak helyet, s ettől olyan lett, mintha a közönség is részt venne a műsorban: itt is, ott is megszólalt egy-egy hang a félkörben elrendezett sorokban.
„Nincs öröm, mely párja volna,
Szempár sincs, hogy így ragyogna,
több vigaszt mi hoz neki.

Együtt örvend, aki látja:
Krisztus anyját megcsodálja,
Mint fiát becézgeti.”

A „második felvonás” rövid drámajáték lett, A kis gyufaárus lány történetének sajátos feldolgozása.
Volt mesemondó, volt kislány, volt iszós, borosüveg-lóbáló apuka, voltak részeg kocsmatöltelékek, volt jól nevelt anyuka jól nevelt kislánnyal, volt rosszul nevelt intézeti gyerek, volt odaálmodott nagyanyó, s játékuk a mai világról is hűen mesélt:
„A hideg reggelen megtalálták a kislányt, kopott kabátjában, a leégett gyufaszálakkal; piros és mosolygó arccal feküdt ott az utcán. – Megfagyott: Karácsony éjszakáján…”
Volt, akinek meglepetés volt e darab, volt, akit könnyekig meghatott, volt, aki nagyon jól szórakozott társai játékán, s a szereplők jót és szépet és maradandó élményt alkottak.

A „harmadik felvonás” a gitárszakkör három lelkes tagjának hangszerrel kísért zeneszáma volt.
Az Eleven hold nevű együttes Hóból takaró című dala tökéletes választás volt a karácsony esti műsor lezárásaként. Tehetséges előadók, ’vér-profi’ irányítás!

Mert így is lehet.

S az est megkoronázása: a kollégisták és a dolgozók közösen majszolhatták el a DÖK és maroknyi lelkes kollégista társuk által készített mézeskalácskákat. Finomra sikerült!

A szép estét közös ünnepi vacsorával nyugtáztuk.

- K.R. -