HÍREK
Megemlékezés a holokuszt magyar áldozataira
A magyar kormányzat 2001-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen. 1944-ben, pontosan 80 évvel ezelőtt a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén.
Tavaszi kincsvadászat - csapatépítő délután a DÖK-kel
Tavaszi kincsvadászat nevű kollégiumi program viszonylag új a kollégiumi események sorában, tavaly rendeztük meg először. Idén második alkalommal került megszervezésre. Az idei évben a DÖK tagok újszerű ötleteivel áthangolódott, és közös projektfeladatokkal megtűzdelt lett a program. A program sikerességét jól mutatja, hogy a pár hete tartott Társasjáték délutánt követően, összesen 33 kollégistánk vett részt ismét ezen a DÖK által szervezett programon is.
Költészet napi teadélután
Idén sem maradtunk szép versek nélkül, József Attila születésnapján megint összegyűltünk a klubban, hogy versek és egymás társaságában beszélgessünk tea és keksz mellett.
Bevezetésként megzenésített verseket hallgattunk (Kányádi Sándor: Nekem az ég, József Attila: Kertész leszek, Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? Radnóti Miklós: Bájoló, Bereményi Géza: Csönded vagyok, József Attila: Rejtelmek), majd következtek a kollégisták és a tanárok.
Száll a kakukk fészkére
2024. április 17-én a tanév utolsó közös színházi programján vettünk részt nyolc szerencsés tanulóval, a Száll a kakukk fészkére című darabot tekintettünk meg Angyalföldön, a József Attila Színházban. Jómagam a regényt is olvastam, a filmet is láttam, és most a színházi feldolgozást is.
Számomra a darab üzenete: az önteltség, a túlhatalom, a tévedhetetlenség hitének harca a szabadságszeretet ellen.
Ármány és szerelem
Vígszínházi bérletünk következő alkalmával Friedrich Schiller: Ármány és szerelem c. tragédiáját tekintettük meg 2024. március 20-án.
A mű 6 évvel a francia forradalom kitörése előtt íródott, először fogalmazódik meg benne a társadalmi különbségek ellenére a szerelem létjogosultságának érzése. Az érzelem tragikusan végződik, de a mű magabiztosan állítja az érzések egyenjogúságát, ami később más területen is fontos lesz. A kispolgári és az udvari környezet szembetűnő különbsége, az utóbbi aljas romlottságának ábrázolása előrevetítette a társadalmi változások lehetőségét, Szerb Antal szerint a mű vádirat a rokokó világ árnyoldala ellen.
Pinokkió
2024. április 10-én a kollégium szervezésében, Dunai Edit tanárnővel a Vígszínházba indultunk, ahol a “Pinokkió” című darabot néztük meg. A darab nem a mindenki által ismert és kedvelt Disney-adaptációt, hanem Carlo Collodi - Pinokkió kalandjai című művét vette alapul, az eredeti történetet feldolgozva.
A darab zenéjét többek között Presser Gábor szerezte, aki fontosnak érezte, hogy az előadásban élőzene jelenjen meg. A darab különlegességei közé tartozott még a különböző hátterek vetítéses megjelenítése. Az előadás fantasztikusan, kisebbek számára is érthető módon jelenítette meg a Collodi-regény néhol kissé ijesztő, vagy nyers részeit.
A történet a fabábuból emberfiúvá váló Pinokkió felnövését mutatja be, és azt, ahogyan a jó és rossz döntések között egyensúlyozik. Ez utóbbiban segítségére van Jiminy, a tücsök, aki Pinokkiót mindig a jó, morálisan helyes döntés felé próbálja terelni. Az említett “terelés” a darabban izgalmas fényjátékkal került megjelenítésre.
Vártól-várig túra a Karancs-Medves vidéken
2024. március 24-én ismét felhúztuk azt a bizonyos túracipőt a kolisokkal (szám szerint öt lány és két fiú), hogy meghódítsuk „Görbeország” (azaz Nógrád) legmagasabb csúcsát, a Mikszáth Kálmán által egyszerűen csak „Palóc Olümposznak” nevezett Karancsot (727 m). Az ide felvezető piros háromszög jelzés már sejttette velünk, hogy ez a „művelet” bizony nem lesz gyalog-galopp. (Ezek a jelzések legtöbbször valamilyen csúcsra, kilátóhoz visznek fel, azaz meredekek, kaptatósak.)
Gyönyörű tavaszi napsütéses időben vágtunk neki utunknak, amely csalóka módon kezdetben alig emelkedett valamit, majd az egykori, mára már felhagyott kőbánya épületeit mellőzve bizony kimutatta a „foga fehérjét”. Így nem csoda, hogy mindenkinek jól esett a Tőke-kút (másik nevén Elemér-forrás) hűsítő vize, éppúgy, mint a hegycsúcs alatti utolsó pihenőhely padjai.
Ciao Itália! - Olasz táj magyar ecsettel
Eljött a tavasz, eljött az idő, hogy kimozdulhatunk a belvárosba. Tavaszi időszakban nem csak a tavaszi friss levegő szelét, több kultúrát is szívhatunk magunkba. Idén sincs ez másképp, nagyon vártuk már. Márciusi Alkotó-idő szakköri foglalkozásunkat kiállításlátogatási programmá szerveztük. Az érdeklődő kollégistákkal (21 fővel) látogattuk meg a méltán híres Virág Judit Galéria és Aukciósház idei kiemelt kiállítását, a Budapest-Róma című tárlatot, ami tematikájában és választékában is egyedülálló program volt. A Falk Miksa utcai galériában több száz négyzetméteren a magyar képzőművészet ismert és elismert művészeinek képein, szobrain, műtárgyain keresztül élhettük át, milyen hatással volt Itália a hazai alkotókra 1800-1948 között, mintegy másfél évszázadon át.
Szókratész: A védőbeszéd
Makranczi Zalán előadásán vettünk részt március 21-én 7 diákkal a kerületi Szabó Ervin Könyvtárban, amely nem csak a könyvek, az olvasás világa, hanem időről-időre egyéb rendezvények helyszíne is.
A morális, erkölcsi kérdések örök érvényűek. Ebből a szempontból az ember nem változik. Ugyanazokra a kérdésekre kell válaszolnunk az életben több mint 2000 év elteltével nekünk is, mint annak idején az athéni polgároknak.
Mi az igazán fontos az életben? Mi az élet célja? A gazdagodás, a hivatali pozíciók, a másoknak tetszés? Szókratész válasza:
„Mert megkíséreltem mindegyikteket meggyőzni: ne törődjék semminemű dolgával előbb, mielőtt önmagával törődik, hogy hogyan lehet a lehető legderekabb és legokosabb.” Mert a tudás, a belső gazdagság a fontosabb, a többi önmagában csak „a boldogság látszatát adja”.